Ez úgy látom most pozitív hatással van rá.Azért minden nap van egy kis tornácska anyával de azt is nagyon játékosan , hogy észre sem veszi hogy feladat van... a napokba nagyon sokat a kezével dolgoztunk(vágtunk,hajtogattunk,festettünk)ami a közelgő iskolai életbe nagyon kelleni fog.
6 hét van az iskoláig ,mindig azt hittem ha hazatérünk egyszer Pestről és itthon leszünk akkor sokkal könnyebb lesz...de ez nem így van..mindig akadnak és lesznek akadályok amit le kell küzdenünk..most ilyen az iskolai előkészületek is de már úgy érzem jó úton haladunk és iskolakezdésig remélem megoldódik minden probléma...
Holnap lesz 9 hónapja,hogy átestünk az SDR műtéten,ami továbbra is azt mondom életünk legjobb döntése volt viszont az elmúlt hónapok kemény küzdelmei után ez az egy hónap "pihenő" maga volt a csoda,de én úgy gondolom ,hogy ezt folytatni kell tovább és menni-menni az álmaiért,mert amikor rám néz és azt mondja:"Köszönöm Anya!"akkor tudom MEGÉRTE,mert boldog hogy végre szabadabb életet élhet a teste.....és ilyenkor elmúlik minden fáradságom és ezerrel tolom tovább mert én ilyen vagyok....
